Hétről hétre nyomon követheted velem magzatod fejlődését, és saját testi-lelki átalakulásod.

Tudom, ezt annyi helyen megteheted. Miért pont itt tennéd?

Talán, mert a szokásos sablon helyett kapsz valami MÁST is. Emlékeket tőlem..., Élményeket a csodavárásomról..., Tanácsokat, amiket kipróbáltam..., Túlkapásaim történeteit..., Lényegi átformálódásom mérföldköveit...

Fedezd fel Velem e parányi CSODA minden rezdülését, minden mozgolódását, minden kis gondolatát.

Elvarázsolt világba viszlek, ahol csak Te és Magzatod létezik. Ti ketten, kik egyek vagytok még.

Nézzük, hogyan válik ez az EGYSÉG két teljes egészt alkotó LÉNNYÉ.

 

 0. hét

Honnan is kezdődik el a magzat élete? Ez nagy kérdés. Mindenki a saját világnézete szerint dönti el, hogy szerinte mikor kezdődik el egy emberke földi élete. A fogantatáskor? A nemi aktuskor? A hímivarsejt Célba érésekor? A tervezés időszakában? Ha már látszik az Ultrahang képen? Vagy akkor, ha már mozog valaki odabent?

Nos, erre mindenkinek saját magának kell rájönnie.

Én hiszem, hogy ezen kis lények "leszületése" nem csak úgy véletlen mód történik. Úgy értem, mindennek oka van. Az áldott állapotodnak - avagy terhességednek - is megvan a maga miértje.

Ezen főleg akkor érdemes elgondolkodnod, ha nem "tervezett" gyerekről van szó. (Erről bővebben olvashatsz a Segítség, babám lesz! írásomban).

Miért érkezett? Mit akar közölni Velem? Miért pont engem választott? Mit akar tanítani nekem? Miért éppen MOST?

 

Az én világnézetem szerint az a gyermek, aki le akar születni Hozzád (vagy hozzátok), az előbb-utóbb meg is érkezik. Vagy egyenesen hozzád, vagy kerülő úton, de megérkezik!

Gondoltál már rá, miért van annyi abortusz utáni hirtelen teherbeesés? Vagy sorozatos abortusz után újabb terhesség? Míg végül az ANYA feladja a küdzelmet (mert pl. már nem javasolnak több abortuszt, vagy mert nem veszi észre az újabb terheséget), és megszüli a magzatot.  Pedig határozottan NEM akarja! MÉGIS itt a nem várt pici LÉNY.

Vagy elgondolkoztál már azon, hogy miért mondják azt az anyukák, hogy "MEGÉREZTEM", amikor megfogant a gyermekem?!

 

 Nálad hogy van ez? Vártad? Érezted, hogy MOST, igen MOST leszállt hozzám egy lélek? Vagy egszerűen csak tudtad, hogy jönni fog, hogy úton van Feléd?

 

Elmesélek Neked egy TITKOT. Soha nem hittem volna, hogy valaha is lesz gyermekem. Ugyanis minden orvosi vélemény szerint természetes úton nem megy. Mármint a teherbeesés.

"Majd ha akar egyet, előtte szóljon, és elvégzünk néhány újabb vizsgálatot, adunk pár hormoninjekciót, befektetjük pár napra, és ha sikerül a peteérést előidézni, akkor jöhet a lombik, és a beültetés." - mondta az orvosom, 1998-ban! És ezt azóta is jó párszor pepitában, más dokitól, más kórházban végighallgattam.

Márha vállalom eme procedúrát, ugye. És a költségeit is. Amiről a dokik az elején nem nagyob szeretnek beszélni.

Én viszont élveztem, hogy felhőtlenül lehetek együtt partneremmel, és nem kell a védekezésre gondolnom. 11 évig ez elég jól működött.

Na de! És itt jött elő a kisördög. A párommal nem kissé megromlott a viszonyunk. Sok oka volt ennek, már a váláson gondolkodtam.

És akkor, egy "haragszom rád" időszak utáni kibékülésnél (naná, hogy egy kis együttléttel is megkoronáztuk) éreztem azt a mai napig megmagyarázhatatlan, már már földöntúli mámoros érzést, amely egyértelműen jelezte nekem, hogy itt valaki úton van felém.

Az első napokban, majd hetekben az eszem került felülre, ami folyamatosan próbálta elhitetni velem, hogy "Te nem lehetsz terhes!"

Majd, mikor már a kollékáim és az édesanyám is azt nyomták, hogy "Olyan furcsa vagy. Nem vagy te terhes?" vált lehetőséggé, hogy esetleg, talán...

Az, hogy kimaradt a menstruációm, nem jelentett semmit, lévén, hogy egyébként is 2-3 havonta jelentkezett :(

Végül nem bírtam tovább az ész és a szív harcát magamban, így hát vettem egy tesztet. Reggel. Munkába menet. (Na, ezt ne csináljátok utánam!) Alig vártam, hogy beérjek, és vegyek egy kis mintát a teszthez.

A teszt működött. Nagyon is! Kb. így zajlottak le az események:

- Mintagyűlytés (műanyag pohárba),

- minta cseppentése tesztre

-Telefonom épp akkor csörgött, a férjem keresett valami csipp-csupp ügy miatt

-"Basszusz, ez nem lehet igaz!" felkiáltással fogadtam. Egyszerre sírtam és nevettem a telefonba. Hirtelen ezer és még millió kérdés villant belém. Hogyan lehetséges ez?

Egy hét múlva az orvosom hitetlenkedve meredt az UH monitorra, és csak annyit tudott kinyögni: petezsák látszik.

Szó mi szó, kellett neki pár másodperc, mire felfogta, hogy tényleg azt látja.

 

 6-12. hét

 Ekkor már 6 hetes voltam! És olyan BOLDOG és KÉTSÉGBEESETT, mint még soha!

 Az UH vizsgálat utáni első dolgom az volt, hogy vegyek egy adag Gravidát. Majd minden szabadidőmben a netet bújtam és a könyveket. Milyen lesz, hogyan lesz, mi vár ránk kérdések kavarogtak a fejemben. Közben pedig folyamatosan hullafáradtnak éreztem magam.

Munka után nem bírtam fent maradni, csak aludni, aludni, aludni.

Éjszaka viszont éjfélig félóránként pisiroham jelentkezett. Reggel mégis csodásan ébredtem (7 óra körül, mert 9-re jártam dolgozni). Egy leheletnyi smink, egy kis tupír, és ragyogtam egész nap.

Igen, ez a kismamasággal jár. Az ember lánya először megszépül, majd eltorzul a terhesség alatt. De megéri, az már biztos.

A 10. héten kellett újabb UH vizsgálatra mennem a dokihoz. Az első vizsgálatnál ugyanis cystát is talált. Na, ekkor jött a hidegzuhany: Üres petezsák!!!

Pénteki nap volt, délután. Emlékszem, a nyár ellenére fáztam. A doki azzal vigasztalt, hogy hétfőn megnézi egy nagyobb felbontású UH géppel is, de próbáljam elfogadni, hogy ha megindult a vetélés (szerinte minden jel erre utal), akkor műszeres befejezés szükséges.

A hétvége hosszú volt, túl hoszú. Tele várakozással, reménnyel és félelemmel. A férjem vasárnap jött haza (kétnaponta volt otthon, a munkája miatt). Addig az egyik kutyánk, Csibész tartotta bennem a lelket. Kiültem a fotelba a teraszon, és ő az okos fejét a hasamra fektette. Úgy ültünk ott órákon át. Merengve a semmibe, Csibikét simogatva.

Hétfőn az UH vizsgálatra férjem bevitt autóval, mert nem bírtam volna elmenni, annyira nyomorultul éreztem magam. Az UH-n viszont egy ÉLŐ embrió ábrázolódott (CRL: 26 mm)!!! A képernyőn láthattam a magzatomat, és sírtam örömömben.

SIKERÜLT!!!

Másnap reggel munkába menet Csibike nagyon beteg volt. Mire délután hazaértem, Csibész már elment. Az örök vadászmezőkre. Még kölyök volt. De hiszem, hogy mint igaz hű társam, életét adta egy másik élet megszületéséért. A fiamért.

Az orvosomat azonnal lecseréltem. Nem azért, mert rám ijesztett a vetéléssel kapcsolatban, hanem mert nem tudtam volna többé megbízni benne. Elvesztette a hitelességét előttem. És egy kicsit haragudtam is rá a történtek miatt.

Úgy gondoltam, orvost ráérek később is keresgélni. Annyira megrendült bennük a bizalmam, hogy mindet egy kalap alá vettem. Pedig tudom, hogy a régi, elavult UH-gépeken néha elég nehéz megítélni a látottakat.  

 

A következő UH a 12. héten volt esedékes. Ekkor már megnyugodva tapasztaltam, hogy minden a legnagyobb rendben, a baba szépen fejlődik. BPD: 21 mm, AC: 61 mm, FL: 7 mm.

 

 

 

 

 

 

Oldal: I. Trimeszter - avagy miből lesz a cserebogár
Okos ötletek és tanácsok kismamáknak - © 2008 - 2024 - okoskismama.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat