Szeresd az Édesanyádat!
Ő az, aki halkan
bölcsőd fölé hajolt.
Ő az, aki néked
altatódalt dúdolt.
Megmosdat, megfürdet,
megfésülget szépen,
tündérmesét mesél
lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy,
Ő az, aki ápol,
két szemében mennyi
aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
imádkozik érted,
noncs, ó nincs határa
nagy szeretetének.
Tele van a lelke
érted égő fénnyel,
ne bántsd őt meg soha
engedetlenséggel.
Legyenek selymesek
hozzá szavaid,
törüld le könnyeit,
enyhítsd gondjait.
Simogasd homlokát,
ha szomorú, fáradt.
Szeresd , nagyon szeresd
az Édesanyádat!