26. hét

 

 

 

A baba egyre gyakrabban, és egyre nagyobbakat rúg. Már saját ritmusa van ám! Nem mindig akkor kel, amikor én, és pláne nem akkor alszik. Ezt a rúgásaival meg is erősíti.

 

 

 

 

 

28. hét

 

 

 

Bejelentkeztem  4D-s UH vizsgálatra egy szonográfushoz. Már alig bírom kivárni, hogy ki növekszik bennem. Fiú neveken gondolkodunk csak, mert a lány névre fix van, abból nem engedek. Szóval, ha kislány akkor Rebeka Éva lesz a neve.

 

 

 

A fiú neveken még megy a vita. Nehéz a döntés.

 

 

30. hét

 

 

 

A várakozás nagyon kellemesen környezetben telt. Már alig vártam, hogy végre láthassam a Pocaklakót.

 

 

 

A vizsgálat előtt természetesen csokit nassoltam, és Coca colát ittam. Azt mondják, ettől mozgékony lesz a gyerek. A vizsgálat idejét is akkorra időzítettem, amikor úgy általában mozgékonyabb a bent lakó.

 

 

 

Végre behívtak, és elmondták mi fog következni. A Babamozin kívül.

 

 

 

Végre megpillantottam a nagy kivetítőn Őt. Hatalmas baba (még a vak is látta), súlya kb. 1422 gr.

 

 

 

A szonográfus elmutogatta, hogy mi micsoda rajta, és megszámoltuk, hogy megvan-e mindene, és annyi-e amennyinek lennie kell.

 

 

 

És akkor megpillantottam. Akkora volt neki, hogy az apja is megirigyelhetné. Kérem szépen: FIÚ!

 

 

 

Akkor villant belém először a neve: CSABA

 

 

 

 BDP: 71,67 mm, HC: 240,19 mm, FL: 53,4 mm, AC: 271,62 mm; súlya kb. 1422 gr.

 

 

 

Persze a csoki és a kóla megtette a hatását: alig mozgott valamit, sőt tüntetőlegesen rúgott párat, és köszöni szépen, Ő nem kér a Babamoziból.

 

 

 

Jól kialudta hát magát. De azért így is sokat láttam belőle.

 

 

 

A névről jut eszembe: Volt pár, ami szóba jött, de erre a névre nem gondoltunk. Csak úgy bevillant, mikor megláttam a pucust a képen, hogy ez olyan Csaba, és kész.

 

 

 

Azért az apjának is jutott a jóból, mert végül 2 neve lett. De akkor is a Csabát használjuk!

 

 

 

 Az utolsó heteket kórházban töltöttem kisebb megszakításokkal, lévén hogy hirtelen magas lett a vérnyomásom, és félő volt, hogy korábban jön a kicsi.

 

 

 

Na, de nem siette el, sőt! Ráhúzott 1 hetet!

 

 

 

 39. hét

 

 

 

A 39. héten egy daganatot találtak a méhemen, mely kirtelen gyors növekedésnek indult. Addig nem vették észre. Több orvos is megvizsgált, de nem tudták eldönteni, hogy jóindalú-e vagy esetleg rosszindulatú az elváltozás.

 

 

 

Sőt, a helyét sem igazán tudták megmondani, végig azt mondták, hogy a méhen van rajta.

 

 

 

De mindenesetre felkészítettek, hogy császáros leszek, de megvárjuk, míg beindul a szülés. És úgy néz, ki kell venni a főbb alkatrészeimet (méhemet, 2 petefészkemet a petevezetőkkel együtt). 

 

 

 

Na, most légy nyugodt, ha tudsz!

 

  

 

És várták, vártuk, hogy mikor akar kijönni Pocaklakó.

 

 

 

Hát nem akart.

 

 

 

 

 

40. hét

 

 

 

  Küldtek lépcsőzni, hogy meginduljon a szűlés.

 

 

 

 NOORMÁLISAK???

 

 

 

Bevallom, csaltam. Nem is kicsit. Ugyanis csak úgy tettem, mintha lépcsőznék. Valami ugyanis azt súgta, hogy nem szabad. Baj lesz.

 

 

 

 

 

 

 

41. hét

 

 

 

Délutáni  NST-követően elküldtek UH-ra, szokásos rutin dolog.

 

Azt vettem észre, hogy mindenki rohangál, telefonál, bejön 1 orvos, majd még 1, aztán sorakoznak végig. Tanakodnak, beszélnek érthetetlenül. Nekem meg nem mond senki semmit!

 

Baj van!

 

Annyit kivettem a szavaikból, hogy az a valami tegnap óta a duplájára nőtt! És még mindig nem tudják megállapítani a kiindulási helyét.

 

 

 

A végén az orvos annyit mondott, hogy reggel összeáll egy szakértőkből álló csapat (sebész, nőgyógyász, onkológus), és a reggeli vizit után döntenek a sorsom felől.

 

Most feküdjek szépen le, és nyugodjak meg.

 

 

 

 

 

Hát mit mondjak. Nem voltam éppen nyugodt!

 

 

 

Másnap hajnalban a nővérke keltett, hogy azonnal készüljek, mert sürgős császárom lesz!

 

 

 

Na, telefon ezerrel anyámnak, férjemnek.

 

Aki tud, jöjjön be, mert nagy a baj.

 

 

 

Aztán bevittek a szülőszobára, és gyakorlatilag egész napra ott is hagytak.

 

Na, ennyit a sürgős császáromról.

 

 

 

Délután vittek fel a műtőbe, addig se víz, se infúzió.

 

Gyakorlatilag ki voltam száradva.

 

 

 

Hogy mi történt velem a szülőszobán, azt majd később, egy másik bejegyzésben részletesen leírom. Azért külön, mert érdekes, tanulságos, és csodálatos is egyben.

 

 

 

A császár hamar megvolt, Pocaklakót láthattam egy pillanatra, majd elvitték. Én meg azt hittem megőrülök, mert a java még csak most kezdődött a műtétemnek.

 

Nemsokára visszahozták, na akkor megnyugodtam egy kicsit. Édes kisbaba, nem sírt, csak örült, hogy anyukája mellkasán lehet. :)

 

 

 

Eltelt vagy 20 perc, közben az altatóorvos folyamatosan kommunikált velem, de arról, hogy mi van bennem hallgatott.

 

 

 

És nem bírtam tovább. Rákérdeztem a dokitól.

 

"Mi a helyzet odalent?"

 

 

 

Megnyugodhatunk asszonyom, csak a petefészkét távolítottuk el, egy csecsemőfejnyi cysta volt rajta. Szerencséje van."

 

 

 

Na, erről ennyit. Boldog voltam, hiszen félszerelékkel ugyan, de megmaradtak a nőies dolgaim. :)

 

 

 

 És Csabi is egészséges, gyönyörű nagy baba. Tiszta apja! :)

"csak" 3950 gr :)

 

 

 

 

 

Oldal: III. Trimeszter
Okos ötletek és tanácsok kismamáknak - © 2008 - 2024 - okoskismama.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat