Verseim közzététele, átírása, lemásolása, tudtom nélküli felhasználása minden formában tilos!
Amennyiben szeretnéd valamelyik versemet felhasználni, kérd hozzájárulásomat a Vicacicamama@freemail.hu e-mail címen! Kérlek írd meg miért és hogyan szeretnéd felhasználni, és melyik verset!
Édes titok
Ha szomorú vagyok vagy letört,
csak Ő tudja mi bajom.
Pedig nem is mondok neki semmit,
Ő mégis megérti mi bajom.
Nem kérdez, csak vár.
Vár valamire.
Talán, hogy felemeljem fejem,
vagy megszólaljak.
De nem! Nem tudom mi az a
számomra még titkos jel,
melyre Ő odajön hozzám
és megkérdi kedvesen: Mi van veled?
Olyankor megsimogatja a fejem,
Elbabusgat, mint régen.
Emond egy-egy történetet,
ami megoldja gondomat.
Persze csak véletlenül mondja,
mintha mesélne.
De tudom, hogy Ő tudja
mikor mi a bajom.
Én még nem tudom, még nem érzem,
De egyszer meg fogom érezni,
és Én is várok majd arra a jelre,
melyre odamehetek majd az én gyermekemhez.
Megsimogathatom, elbabusgathatom, cirógathatom.
Elmondanék neki egy-egy történetet,
ami tiszta véletlenségből
pont az ő gondjára lenne orvosság.
S ő is úgy érezné, mint most én,
hogy mindenkinek a saját édesanyja
a legszebb és legdrágább
Édesanya a Világon.
Faragó Éva, 1997. december
Anyai várakozás
Szemerkél az eső odakinnt,
a könnyű őszi eső.
Mit hoz magával vajon?
Talán az új élet magvait.
Az új életet, melyre ráesik,
télen hóval takargatja,
s tavasszal az ég sugara
bontogatja, kinyíllatja.
Virágba boru majd a rét,
s a fák a kertben odakinnt.
Mosolyog az emberek arca,
mert a virág felvidít.
Lehullanak ősszel az almák,
s télen ránk mosolyognak,
a karácsonyfa alatt a tálban
vígan piroslanak.
Piroslanak, mint az arcok,
melyek hógolyóztak az imént,
óriási hócsaták közt
hóembert épít a kis kéz.
A kis kéz, mely később
házakat emel majd,
magasra törő kéménnyel,
melyre a gólya fészket rak.
De addig sok eső lehull még,
s hol van még a kisember.
Éveket várhatok még
míg bekopog majd egyszer.
Azt mondja majd: Mami nézd!
S én figyelem teljes lényemmel,
nézem mit csinál
két ügyes kezével.
Esik az eső, csepereg,
s talán egyszer megered.
megöntözi magvamat,
hogy kinyílljon szívem alatt.
Faragó Éva, l998. szeptember 27.
Anya csak egy van…
Anya csak egy van, kit szeretni lehet.
Becéző szavával cirógat engemet.
Anya hogyan hálálhatnám meg neked
Odaadó szeretedet?
Egyszer majd én leszek a fény az éjszakádban,
Csillagként ragyogok Neked.
Fogom a kezed és vezetlek téged,
Örömben, bánatban veled leszek.
De addig beragyogod a nappalom,
Az éjszakát is fényesen hagyod,
Elöntesz mindent fényeddel,
S kézen fogva vezetel.
Mami olyan jó, hogy itt vagy velem,
Olyan jó, hogy fogod a kezem,
De mami mi lesz velem, ha nem leszel,
S nem fogod kezem?
Mi lesz velem, ha nem leszel,
Ha nem mutatsz utat fényeddel?
Ha kialszik csillagfényed,
Mondd, mi lesz majd velem?
Akkor majd én leszek a fény az éjszakádban,
Csillagként ragyogok neked,
Fogom a kezed és vezetlek téged,
Örömben, bánatban melletted leszek.
Mert Anya csak egy van, kit szeretni lehet.